„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond…” Ó, hogy mennyiszer hallja ezt az ember, közvetlenül az első picurka megszületése után. Persze ez elsőre hihetetlen, hiszen nincs is gond, se kicsi, se nagy, csak az elképesztő fáradtság, a nyúzottság, a „napirendetlenség”, az érzelmi hullámok, a sok pelenkázás, az eszik-nem eszik, alszik-nem alszik, megfázik-nem fázik, és még trillió hasonló kérdések sora. Aztán a picurka cseperedik, mindenki belerázódik, jön az ovi, eltelik három év. Menjen, vagy maradjon(?) még egy évet az oviban, majd kipotyognak a fogak, jön a suli, és egyszer csak beindul a „NAGYGONDOS gyermekes” gépezet. Kiderül drága csemeténkről, hogy nem figyel, nem érdekli, ellenáll, nem jól olvas, gondok vannak az…

Számtalan mondóka, ének áll a rendelkezésünkre, hogy játékos módon fejlesszük gyermekünk kézügyességét, testtudatát. Ezek nemcsak fülbemászó szövegezésükkel és kellemes dallamosságukkal, hanem a hozzájuk társítható játékos mozgássorokkal, kiváló fejlesztési lehetőséget biztosítanak gyermekeink számára. A helyes ceruzafogás, általában a helyes marokzárással kezdődik, és csak ezután koncentrálhatunk a megfelelő háromujjas vagy négyujjas tartásra. Nálunk az oktatásban elsősorban a háromujjas, dinamikus fogás a legismertebb, talán legelfogadottabb, és valóban ez az egyik legkényelmesebb is. A boltokban számtalan klassz marokzsírkréta található, így már 1,5-2 éves kortól igazán sokat tehetünk azért, hogy csemeténk megszeresse a színezést, rajzolást. Hogy miért is fontos a helyes ceruzafogás? Mint minden helytelenül rögzült testtartás esetében itt is érvényes az, hogy előbb utóbb…

Miért is? A homloklebeny mérete az emberek és az állatok esetében különböző. Az állatokra jellemző a kisebb homloklebeny, így ez a terület elsősorban az ösztönös életvezetést teszi lehetővé. Például a macskáknál a homloklebeny az agyuk 3,5%-át, a kutyáknak 7%-át teszi ki. Így a kertünkben csaholó, négylábú barátaink jobban nevelhetőek, doromboló társaiknál. A legnagyobb homloklebenye az állatok között a csimpánzoknak van, akár a 17%-ot is elérheti, az emberi agynak pedig a 33-38%-át alkotja. Az agy homloklebenyi területe által felügyelt működések: a figyelem irányítása, a memória, a gondolkodás, a tervezés, a problémamegoldás, a bejövő ingerek megfelelő szűrése és az ezzel kapcsolatos érzetek kialakítása, a viselkedésünk, az egész személyiségünk alakítása, illetve az akaratlagos…

Arról, hogy a mozgásfejlődés (vagyis a megfelelő idegrendszeri érés) az első életévben mennyi mindent befolyásol talán az alábbi idézet a legmeggyőzőbb. “A tanulási képességek 50%-a az élet első 4 évében fejlődik ki, a további 30%-a 8. életév elérésére alakul ki. Ezekben az alapvető fontosságú években alakulnak ki azok az idegpályák, amelyeken az összes jövőbeni tanulás alapul.” Dr. Jeanett Vos és Gordon Dryden: A tanulás forradalma Amit még nagyon fontos szem előtt tartani és ebben szerintem minden szakterület egyetért: Gyermekünk mozgásfejlődése, az idegrendszer fejlődéséről ad pontos visszajelzést. De mégis mik azok a jelek, amire szülőként érdemes odafigyelnünk? Egy elhúzódó, problémás szülés, már önmagában lehet gyanújel, ami miatt jobban figyeljünk a picire.…

Felnőttként mi sem egyszerűbb ennél. A sorrendiség hétköznapi életünk egyik legtermészetesebb jelensége. Körbe vesz minket az élet ritmusa, a reggeltől estig tartó napszakok, a virágos tavasztól, egészen a fagyos télig egymást követő hónapok, évszakok. Egy gyermek születésével ezek a sorrendiséget megkövetelő folyamatok automatikusan mindennapi életünk részévé válnak. Hiszen egyszer csak kialakul a napirend, megtanítjuk gyermekünket fürdeni, felöltözni, játszani és bevonjuk a háztartással járó feladatokba, együtt sütünk, főzünk. Mégis az iskolában különösen nagy gondot okozhat a sorrendiség, még jóképességű, szorgalmas gyermekek esetében is. „El sem kezdi a feladatot.”                                                          „Nem jó oldalon nyitja ki a könyvet.” „Másik feladatot oldott meg.”                                                       „Felcseréli a szavakban a hangokat, betűket.” „Nem tudja megjegyezni a verseket.”…

Talán a testedzések kapcsán már hallottunk erről a fogalomról: túledzés, túlterheltség. Ez olyankor fordulhat elő, ha tartósan nagy intenzitású, nem megfelelő pihenőidőkkel tarkított terhelésnek tesszük ki magunkat. Aki már tapasztalt hasonlót, tudja, hogy ennek egyértelmű jelei vannak, mint például a fáradékonyság, a teljesítmény romlása, alvás- és anyagcserezavar, a legrosszabb esetben pedig, bekövetkezik egy fájdalmas sérülés. Létezik-e hasonló túlterheltség egy terápiás vagy fejlesztési folyamat során? Mit érünk el vele, ha gyermekünket pusztán jó szándékból tartósan, sokféle fejlesztésnek, terápiának vetjük alá? Miért fordulhat elő, hogy nem hatásos egy fejlesztés/terápia? Ha egy probléma merül fel, főleg, ha gyermekeinket érinti, akkor szinte azonnal a megfelelő megoldást keressük rá. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk…

Rengeteget hallunk róluk. Nincs olyan szakértői vizsgálat, ahol ne néznénk őket. Mégis miért olyan kiemelkedő a jelentőségük? A csecsemőkori reflexeknek fontos szerepe van a korai fejlődésben, azonban csak egy meghatározott ideig hasznosak. Ezek az agytörzs által irányított reakciók az életben maradásunkat szolgálják, jelzést adnak a környezetünknek, egyúttal beindítják a mozgásfejlődést, így erősen hatnak idegrendszerünk fejlődésének alakulására is. Idővel, a megfelelő érési folyamat részeként helyüket az akarattal irányított mozgások váltják fel, ám ha ez mégsem történik meg, a segítő mivoltuk, gátló szerepkörré alakul a mozgásfejlődés (ezzel együtt az idegrendszeri érés) folyamatában. Szopó-kereső reflex Ez a reflex a születést követően a legerősebb. Megfigyelhető, ha az arc vagy a száj környékét érintjük, a…