Mikor beszélünk megkésett mozgásfejlődésről?

Avagy mi a nagymozgások egészséges fejlődésének menete az első 15 hónapban

Kóros, vagy megkésett?

Ezt az érdekes kérdést szeretném rögtön az elején tisztázni. A megkésett mozgásfejlődés nem feltétlenük kóros, ennek ellenére nem árt fényt deríteni az okára. A kóros mozgásfejlődés viszont nem feltétlenül megkésett, így a szülőknek egyáltalán nincs könnyű dolguk. (Természetesen bizonyos esetekben előfordulhat, hogy mindkettő fogalom illik az adott mozgásfejlődésre.)

Mégis mi számít megkésett mozgásfejlődésnek?

Bátran állíthatjuk, hogy abból a pici, magatehetetlen csecsemőből, akit hazaviszünk a kórházból, egy csodálatos, az önállóság szárnyait bontogató kisgyermek cseperedik az első életévében.

Az interneten számos oldalon megtalálhatóak a táblázatos, vagy egyéb formában elrendezett mozgásfejlődési szakaszok. Amit fontos tudnunk, hogy az első 6-7 hónap az úgynevezett alapozás. A babánknak el kell érnie bizonyos mérföldköveket, mert ezek nélkül teljesíthetetlenné válik az erre épülő komplex mozgásfolyamatok, ami a következő 6-7 hónap elvárása lesz.

De akkor mire figyeljünk oda?

Olyan nehéz mindenre odafigyelni, amikor annyi teendő van egy újszülött körül. Mégis, ha már picit magunkhoz tértünk, érdemes a folyamatos védőnői követés mellett, nekünk is jobban megfigyelnünk a babánk mozgásában történt haladásokat. Ebben segítségünkre lehet, ha két nagyobb, könnyebben követhető szakaszra bontjuk fel a nagymozgások fejlődésmenetét.

A könnyebb érthetőség miatt én két részre szoktam felosztani a gyermekek első életévében történt változásokat. Az „alapozó szakasz” 0-6 hónap, és az ezt követő, erre szorosan épülő „kiteljesedő szakasz” 6-12 hónap. A kognitív-, a beszéd- és a finommotorika fejlődési szakaszait szándékosan hagyom ki ebből a részből, mert ez a három terület már önmagában is olyan óriási téma, hogy külön cikkért kiállt.

Mégis mivel kezdődik az első lépés?

Igen, ez borzasztóan egyszerűnek tűnik, hiszen „csak” egy kis fejemelésről, hason fekvő pozícióban történő fejátfordításról van szó. Mégis sokan pont itt, az első lépcsőfokon csúsznak el. Igen ám, de ha már az elején csúszunk egy-két hetet / hónapot, ez hatással lesz az összes többi folyamatra is. Talán könnyebb megértenünk, hogy mennyire fontos lépés is ez, ha veszünk néhány példát, amihez a fejünket kell „használnunk”.

Fejemelés, és fejkoordináció szükséges például:

• helyzetváltoztatáshoz: átfordulás, hason körbefordulás, felülés, felállás.
• helyváltoztatáshoz: gurulás, kúszás, mászás, járás.
• egyensúly,
• szem-kéz koordináció.

Az alapozó szakasz” 0-6 hó.

Ezúttal kifejezetten a nagymozgásokra koncentrálva (kognitív-, beszéd-, és finommotorikai fejlődést a felsorolásból kihagyva) térek ki a mozgásfejlődésre.

Tudom egyesek körében nem túl népszerű a hason fektetés, de mozgásfejlődéstani szempontból itt kezdődik minden. Egy időre született, egészséges újszülött – ha már a köldökcsonk is leesett- napközben, felügyelet mellett hason altatva képes a fejét egyik oldalról a másikra átfordítani, és ébredésnél piciket, „bólogató kutyaként” emelgetni. Ahogy fokozatosan hétről hétre erősödik babánk, ezt a szakaszt követi az alkar támaszban fejemelés, fejfordítás, majd a nyújtott karral fejemelés, az ún. kobrázás. (Ez utóbbit néhány baba nem, vagy csak nagyon rövid ideig csinálja.)  Ha ezek az első három, négy hónap alatt nem alakulnak lépésről lépésre, és nem válnak fokozatosan stabillá, akkor érdemes jeleznünk a védőnő felé.

A biztonságos fejemelésre, és az alkartámaszra épül a hasról hátra átfordulás, a hason körbefordulás, és a hátról oldalra, majd később hátról hasra fordulás is. Ezt követően pedig beindul a folyamatos gurulás, és a picit előre – vagy éppen hátra – haladás, a kezdetleges kúszás.

Ahogy az „alapozó szakasz” vége felé közeledünk megfigyelhető, hogy a baba soha sincs ott, ahol hagytuk. Ez így a helyes, erre kell felfigyelnünk szülőként.

Szeretném külön kiemelni, hogy nincs még itt az ideje az önálló ülésnek. Tapasztalataim szerint azok a babák, akik már 5-6 hónaposan ülnek, az esetek többségében kihagyják a kúszást, és amint elég erősekké válnak az önálló üléshez, a mászást részesítik előnyben.

A „kiteljesedő szakasz” 6-12 hó:

Az első életév második szakaszában ugrásszerű változások következnek. Ebben az időszakban egy igazi „felfedezővel” állunk szemben. Továbbra is a nagymozgásokat figyelembe véve, rengeteg erősítő „feladat” következik.

Beindul a kúszás, ami annyira jól megerősíti a törzs izmait, hogy nemsokára képessé válik gyermekünk az ülésre, ami az önálló felüléssel kezdődik. (7-8 hónaposan.) A rengeteg felülési kísérletnek köszönhetően az egyre tovább erősödő törzsizmok lassanként alkalmassá válnak az önálló ülés rövid, majd egyre hosszabb ideig történő megtartására. (8-9 hónaposan) Figyelem felhívó, ha kilenc hónapos korban, még nem ül, és nem kúszik a baba, ilyenkor érdemes felkeresnünk egy szakembert. Véleményem szerint 10 hónapos korig lehetünk megengedőek ennek a két nagyon fontos mozgásfejlődési lépés csúszásával, de csak abban az esetben, ha a korábbi nagymozgást érintő mérföldköveket már teljesítette a baba.

Csecsemőnk, amikor már kúszik és ül, rengeteg lehetősége van, hogy „világot lásson”. Ezért újabb igényként jelenik meg az, hogy egyre gyorsabban jusson el a következő célig, így a kúszás-felülés átmeneti pillanatában elkezdi gyakorolni a térdkézláb – kutya pozíció – állást. (8-9-10 hónaposan)

Egy jól fejlődő, egészséges csecsemőnél a 8-9-10 hónap körül ezek a változások egyik napról a másikra történnek meg, nem kizárt, hogy sokszor azt tapasztaljuk a picurkánk mindent egyszerre kezd el csinálni. Tipikusan igaz ez, amikor beindul az önálló mászás, ami után már következik is a feltérdelés, felállás kombináció. És igen, innentől már nyert ügyünk van! Ha eddig, a fent leírtak szerint jutottunk el babánk egészen biztos, hogy nem hagyott ki egyetlen nagymozgás állomást sem.

Figyelemfelhívó, ha gyermekünk a mászással nem boldogul, érdemes legkésőbb 11 hónapos koráig szakembert felkeresnünk, aki segíthet ennek a beindításában. Természetesen ez egy elég megengedő időpont, és csak akkor érvényes, ha csecsemőnk korábban áthaladt az összes nagymozgás fejlődési szakaszon.

Ha beindult a mászás is, kicsiny felfedezőnk hamarosan a legtöbb tárgynál feltérdel, és észreveszi, ha minden erejét beleadva próbálkozik, akár állásba is fel tudja húzni magát. Rengeteg tapasztalatot szerez, napról napra jobban ura lesz önmaga testének. Ha szeretne felül, feláll, visszaül, bárhová eljut pillanatok alatt, erősödik az önálló akarat.

Ennek a sok-sok kitartó fejlődési „munkának” az eredménye lesz az önálló járás is, ami rendkívül szórtan, a legkülönfélébb korban (11 hó-15 hó) indul be. Amire érdemes figyelnünk, hogy 15 hónapos kor után már megkésettnek számít ez a folyamat.