Túlterheltség

Talán a testedzések kapcsán már hallottunk erről a fogalomról: túledzés, túlterheltség. Ez olyankor fordulhat elő, ha tartósan nagy intenzitású, nem megfelelő pihenőidőkkel tarkított terhelésnek tesszük ki magunkat.

Aki már tapasztalt hasonlót, tudja, hogy ennek egyértelmű jelei vannak, mint például a fáradékonyság, a teljesítmény romlása, alvás- és anyagcserezavar, a legrosszabb esetben pedig, bekövetkezik egy fájdalmas sérülés.

Létezik-e hasonló túlterheltség egy terápiás vagy fejlesztési folyamat során? Mit érünk el vele, ha gyermekünket pusztán jó szándékból tartósan, sokféle fejlesztésnek, terápiának vetjük alá?

Miért fordulhat elő, hogy nem hatásos egy fejlesztés/terápia?

Ha egy probléma merül fel, főleg, ha gyermekeinket érinti, akkor szinte azonnal a megfelelő megoldást keressük rá. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsünk szemünk fényének. Különösen igaz ez, ha idegrendszeri éretlenséggel szembesülünk, amit legjobb lenne egy varázsütésre eltüntetni, de legkésőbb az iskolakezdésig megfelelően orvosolni. Ilyenkor az idő hiányában hajlamosak vagyunk a legmagasabb fokozatra kapcsolni.

Ma, Magyarországon óriási szerencsénk van. Létezik korai fejlesztés, a koraszülések esetén pedig fantasztikus az „utánkövetési” rendszer. Kiváló szakemberek, különféle fejlesztési módszerek, terápiák állnak rendelkezésünkre egészen az újszülött kortól, az iskolás korosztályon át, akár a felnőtt kort is érintve. Bármelyik fejlesztést, terápiát is választjuk, mindegyiknek megvan a maga sajátossága, specialitása, de a cél közös, vagyis a pozitív változás, fejlődés elérése.

Mégis miért fordul elő, hogy egy fejlesztés/terápia nem használ? Egyáltalán létezik-e olyan eset, ha valamit rendszeresen csinálunk, annak semmilyen pozitív hatása sincsen?

Erre talán akkor a legegyszerűbb válaszolnunk, ha visszaemlékszünk egy általunk választott tevékenységre, amit a mindennapok során rendszeresítettünk. Legyen az a nyelvtanulás, egy sportág, vagy bármilyen művészeti tevékenység. Bizony az elején gyorsan jön a siker, bíztató, minőségi változás következik be. Aztán jön az a bizonyos DE!!! Amikor hirtelen nem úgy mennek a dolgok, azt is elfelejtettük, amit tudtunk, könnyebben elfáradtunk és már el is veszítettük a motivációt. Így ahelyett, hogy továbbra is energiát fektettünk volna a tevékenységbe, inkább abbahagytuk, feladtuk.

IGEN ez nem más, mint a regresszió (korábbi cikk a www.megalapozo.hu weboldalon), ami egy természetes folyamat. Átmeneti visszalépés, teljesítménycsökkenés következik be, amikor is érdemes egy kicsit változtatni, okosan és másképp terhelődni. Sokszor elegendő, ha állítunk a terhelésen, változtatunk a feladatok összeállításán. Ha túl vagyunk a mélyponton, pár hét múlva meglepetten tapasztaljuk, hogy minden sokkal, de sokkal könnyebben megy, mint korábban.

Az alapozó terápiának is az idegrendszeri terhelés az alapja, amit speciális, komplex feladatokkal és az ún. „hullámzó terheléssel” érünk el. (Ezért is fontos, az első hallásra hosszúnak tűnő 90 perces időtartam, és a heti két alkalom.) Ezt a rendszeres terhelést rövidebb őszi-, téli-, tavaszi szünet, majd egy hosszabb nyári pihenés teszi teljessé.

Miért is szükséges ez?

A terápiák befejezésével, főleg a nyári szünet előtt szeretem hangsúlyozni, hogy a „munka” nem áll meg, csak a látványos, fizikai kivitelezési része szűnik meg. Erre egy szemléletes példa, amikor a helikopterpilóta lekapcsolja a gépet, de a rotor még sokáig forog tovább. Egyre lassabban, de pörgeti tovább a lendülete, így csak hosszú percek múlva tud teljesen leállni. Agyunk pontosan ugyanígy reagál a terhelés megszüntetésére, ám amikor végre nyugvó pontra tér, újabb látványos változás következik be.

Mégis mi történik ilyenkor?

Azt hiszem erre is egy egyszerű példát tudok hozni. Sokunknál a szünetek jelentik az ún. origót. Ilyenkor indul a nagytakarítás, a rendrakás, a kertészkedés, a régóta halogatott, unalmasabb rendszerezős feladatok, és még sorolhatnám. Készülnek a hosszú listák, majd szépen lassan kipipálunk rajta mindent és gyönyörködünk az elénk táruló, rendezett látványban. Hát agyunknak is ezekben a pihenő szakaszokban van ideje, beépíteni az addigi „rendezetlen” információhalmazt, tudást, így szépen lassan minden a „megfelelő polcra kerül”.

Mit vegyünk figyelembe a fejlesztés/terápia alatt, hogy ne érjen csalódás minket és gyermekeinket egyaránt?

• A saját gyermekünk lelki, idegrendszeri érzékenységét.

Ez gyerekenként nagyon változó lehet, akinek érzékenyebben reagál az idegrendszere, ott könnyebb túlterheltséget elérni.

• A megfelelő terápia/fejlesztés kiválasztását. (Egyéni, csoportos, szenzoros stb.)

Fontos, hogy az életkornak és az éretlenség mértékének megfelelő fejlesztést/terápiát válasszuk.

• A regressziós időszakok megfelelő, természetes kezelését.

A regressziós időszakban abbahagyott terápia, csalódás és sajnos nem is megoldás a probléma kezelésére.

• A fejlesztések/terápiák egymást kiegészítő hatásának megfelelő összehangolását.

Intenzív alapozó terápiás foglalkozások mellé kiválóan passzol egy lovas terápia, egy logopédiai, vagy egyéb, a kognitív területeket fejlesztő foglalkozás. Ezek más területen, más időtartamban és másképp terhelik az idegrendszert így nem túlterhelést, hanem egymás hatásának felerősítést érhetjük el vele. (Fontos! A megfelelő mérték.)

• A pihenő szakaszok zavartalanságát.

A nyári időszak kiváló lehetőség a szabadidős sportok, kötetlen, jókedvű gyakorlására. Ilyen például a biciklizés, rollerezés, görkorcsolyázás, úszás, túrázás. Mindezt tét és teljesítmény nélkül élje át a gyermek.

Tehát, ha a már korábban feltett kérdésekre csak röviden válaszolnék.

• Létezik-e túlterheltség egy terápiás vagy fejlesztési folyamat során? Igen, sajnos előfordulhat.
• Mit érünk el vele, ha gyermekünket pusztán jó szándékból tartósan, sokféle fejlesztésnek, terápiának vetjük alá? Előfordulhat, hogy egy idő után semmi változást nem tapasztalunk, olyan, mintha megrekedne a fejlődése.
• Miért fordulhat elő, hogy nem hatásos egy fejlesztés/terápia? Ha kizártuk a regressziót, ami egy átmeneti állapot, akkor mindenképpen az előző pontokban összeszedett szempontokat kell figyelembe vennünk.