Probléma-e, ha kimarad a kúszás?

Érdekes, bonyolult, és sokszor még a szakembereket is megosztó kérdés ez. Hiszen valóban nem egyszer az általunk, alapozó terapeuták által vizsgált gyerekeknél is ez áll a kórelőzményben. Kimaradt, vagy nem volt szabályos – alternáló – a kúszás. Sőt előfordul, hogy a vizsgálton sem sikerül ezt megfelelően kiviteleznie a már 5,6,7, 8 éves gyermeknek.

Akkor miért fordul elő az, hogy másoknál, akiknél úgyszintén kimaradt a kúszás nincsenek tanulási nehézségek? Hogyan lehetséges az, hogy néhány gyermeknél, akinél az összes mozgásállomás hibátlanul alakult, az iskolában mégis tanulási gondok adódnak?

Bátran mondhatom, hogy mindhárom esetre látunk példát, ami egy újabb bizonyítéka annak, hogy az idegrendszeri fejlődés rendkívül bonyolult folyamat.

Az első, és egyben nagyon izgalmas kérdés, hogy mitől is maradhatott ki a kúszás. Korán felült a babánk, így rögtön a mászással kezdett? Esetleg izomtónus problémák okozták? Az agyféltekék különböző ütemű fejlődése okozott zavart? Nehéz biztonságos, és reprezentatív értékű kutatást találni a kúszás kimaradásának, és annak ok-, okozati összefüggéseinek ügyében. Ennek ellenére minden szakemberben kialakul egyfajta tapasztalati vélemény.

Sokszor halljuk, ha gyermekünk nem kúszott diszlexiás lesz, tanulási gondokkal küzd majd. Természetesen a kúszás fontossága, a betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen. A babánk teljes testével, taktilis ingereket kapva, ösztönös keresztező mozgásokkal járja be az általa felfedezendő teret. Ráadásul a kúszás segítségével kioltja az ún. aszimmetrikus tónusos nyaki reflexet is, ami a későbbieken csak megakadályozná a két testfél harmonikus működését. Arról nem is szólva, hogy mennyire alapvető, egyben nagyon komplex, megfigyelésen alapuló tapasztalatokat szerez kúszás közben a baba.  Pl. Kezdetben még csak kapkodva „vetődik” az elgurult labda után, majd később türelmesen kivárja amíg a labda megáll, majd odakúszik, és újra elgurítja azt. Hihetetlen gazdag tapasztalati csatorna ez, amelyben egyre tudatosabban, rutinosabban, okosabban használja a legalapvetőbb kognitív, megfigyeléseken alapuló elemeket is.

Az előbb felsoroltak ellenére hiszem, hogy a kúszással kapcsolatos kérdések kapcsán bölcsebb, ha az arany középutat vesszük figyelembe. Azt gondolom, hogy a gyermekek egy részénél a felgyorsult/felgyorsított mozgásfejlődési szakasz miatt marad el a kúszás. Ennek oka lehet a túl korai ültetés, ülésbe húzás, félig ültető székekben történő játék, de természetesen teljesen spontán is alakulhat így.

Ilyen esetekben a babák elvileg az egészséges mozgásmenetet követték egy picinyke ugrással fűszerezve. (Ezek a picurkák jellemzően sokkal előbb felállnak, és elindulnak társaiknál.) Nem maradt el náluk a hason körbe fordulás, és ezt gond nélkül mindkét irányba kivitelezik. A későbbi évek során szintén nem okoz gondot nekik tudatosan, vagy akár csak játékból visszatérni a kúszáshoz. Egy kistesó születése, vagy egy érdekes földön kivitelezett játék, kiváló alkalom a kúszás ismétlésére, gyakorlására.

 Tehát, ha gyermekünk gond nélkül, magától visszatér a kihagyott állomáshoz, akkor pótolva lett a hiányzó „lecke”. Nagy valószínűséggel az idegrendszer jól reagál erre a pótlásra, és ezért nem lesz belőle később sem probléma.

A többi esetben már kicsit komplexebb a dolog. Egy izomtónus problémánál például, olyan egyéb fejlődési szakaszok is késhetnek, vagy alakulhatnak nehézkesen, ami az idegrendszeri érési folyamatokban komoly elmaradást okozhat. Így bár a gyermekünk nem kúszott, esetleg még most sem kúszik, az elmaradást mégsem tudjuk kizárólag ennek a „számlájára írni”.

Előfordulhat, hogy a kúszás féloldalasra sikerül. Amennyiben ez úgy néz ki, hogy az azonos oldalon lévő felső, és alsó végtagot is érinti, akkor érdemes szakemberhez fordulni. (Habár valószínűleg ez már korábban is megtörtént, hiszen feltűnő jelenségről van szó.) Ilyen esetekben könnyen előfordulhat, hogy a két agyfélteke jelentősen különböző ütemben fejlődik, aminek akár súlyosabb, neurológiai kivizsgálást igénylő okai is lehetnek.

Amennyiben a babánk inkább csak az ún. lábon lőtt katona (amikor az egyik lábát egyenesen húzza) kúszást csinálja, az már egy tipikusabban előforduló jelenség. Ez csak akkor elfogadható, ha a hason körbe fordulást mindkét irányba csinálja a baba, és a fejével semmilyen furcsa kényszertartásba nem helyezkedik. Természetesen ilyenkor érdemes segíteni a gyermekünknek megmutatni, hogyan hajlítsa a másik lábát, hátha beindul a szabályos kúszás.

Nincs az a gyermek, akit meg tudunk állítani, hogy kihagyja a kúszás szakaszát, ha már egyszer megtapasztalta az ülés, vagy a mászás lehetőségét. Égtelen ordításba kezdve tudják érvényesíteni akaratukat, aminek természetesen minden anyuka játszi könnyedséggel beadja a derekát. Éppen ezért azt javaslom, hogy próbáljunk egy lépéssel előrébb járni, és lefülelni, ha gyermekünk mindenáron ki szeretné hagyni a kúszást. Ilyen jelek, ha rendszeresen emelgeti a popsiját, és úgynevezett kukac mozgásban próbál előre haladni. Ilyenkor érdemes megvizsgálnunk a környezeti adottságokat. Nem egyszer az is elegendő, ha a „tapadós” szőnyegről, pokrócokról egyszerűen csak lefektetjük a jól csúszó konyhakőre, ami által sokkal könnyebbé válik a haladás. Mindig érdekes, és egyben figyelemfelkeltő, ha egy baba másképp, úgymond furán oldja meg az adott helyzeteket, esetleg kerüli ezeket. Ilyenkor a korai fejlesztés csodákat tehet, így fontos, hogy bátran forduljunk szakemberhez.