Kitartás, és irány az OLIMPIA

Lenyűgöző számomra az az erőfeszítés, alázat, és kitartás amit egy sportoló az évek során a felkészülésbe tesz, amiből persze mi már csak a megmérettetést, és annak eredményét látjuk. Legyen az országos, európai, vagy akár világméretű az a verseny, az odáig vezető út meglehetősen rögös és hosszú.

Hogy jön ez ide?

“Nem egy nap a világ”, szoktam mondani, ha valamire már nem jutott időm, ezzel is gondosan, sziruposan becsomagolva félreteszem az aznapi “idő hiányában elmaradt” teendőket. 🙂 Persze van olyan, ami nem várhat!!!

Pontosan ez jut eszembe oly sokszor, amikor a hozzám járó, kitartó gyerekek, és valljuk be őszintén (még kitartóbb) SZÜLŐK teljes hittel, szorgalommal, és alázattal hetente kétszer megjelennek nálam. Mert amikor a csillogást és az eredményeket látjuk akkor már elhangzanak a nekik könnyű, mert megtehetik stb. szavak.

DE!!! Azért, hogy ez a cikk kicsit más legyen, mint a többi, itt inkább kitérnék rátok/ránk/szülőkre.

Hiszen színfalak mögötti logisztikai szervezést, időstresszt, a család többi tagjának igényeivel történő összehangolást, a munkahelyen megszületett megegyezést az elmaradt órák pótlásával kapcsolatban, a fantasztikus, és szerencsés esetben mozgósítható NAGYSZÜLŐI háttér bevonását már nem tapasztaljuk.

Amikor a fáradt, épp regressziós hullámban lévő gyermekünk dühkitöréseit csillapítjuk, már senki nincs mellettünk. (Na jó, de mégis, mert az éppen valamelyik áruházláncban hisztiző gyermekünk eléri, hogy a környezetünk megvető pillantásait, és pikírt megjegyzéseit még átélhessük.)

Amikor a gyermekünk inkább focizni, kosarazni, vagy épp balettozni szeretne, mint a többiek, de mi sokadszorra is próbáljuk vele megértetni, hogy az alapozó terápiával még ügyesebb lesz a sportban, és tanulásban egyaránt.

Amikor gyermekünk már szorong, hiszen az óvodai, iskolai kudarcok során rendszeresen tapasztalta, hogy valamit nehezebben tud megcsinálni, mint a többiek, így ezt a szorongást, egy újabb szakember bevonásával próbáljuk meg feloldani benne.

Na ezeket már senki nem látja úgy, ahogyan azt mi a hétköznapokban átéljük. Elszántságot igényel, de csináljuk, mert nincsenek instant megoldások, nincs varázspálcánk és tündérporunk, ezért csak egy dologra számíthatunk, az pedig a “jó, öreg KITARTÁSUNK”.