Iskolaérett-e a gyermekem?

Szeptembertől újra megnyíltak az intézmények kapui. A nyáron nagyra nyúlt csemetéink, megváltozott arcocskával, kipotyogott fogakkal, kiszőkült buksival, büszkeségtől csillogó szemekkel ültek be az iskolapadba.  

Mindenki megnyugodott, hiszen hivatalosan is újra elindultak az iskolák, óvodák és bár figyelmünk egy részét továbbra is a folyton változó vírushelyzeti jelentéseken tartottuk, sokakat egyéb meglepetések is értek. Hogy mire is gondolok? Arról most Pesze-Molnár Esztert, konduktor-tanítót, és alapozó terapeutát kérdeztük.

Óvoda vagy iskola? Honnan érkeztek elsősorban a megkeresések az idei ősz folyamán?

A nagycsoportosok szülei kerestek meg leginkább, de akadtak az első osztályban már most elakadást mutató gyermekek is. Általában az augusztus, és az október elég intenzív a telefonhívások számát illetően. Ez nagyjából azt mutatja, hogy akik már korábban fejlesztésben vettek részt, tudatosan próbálnak bekerülni egy terápiás csoportba, hogy minden rendben legyen az iskolakezdésig. Akik viszont októberben jelentkeznek, ők inkább az év kezdésével, a szemfüles pedagógusok odafigyelésének köszönhetően jutnak el hozzám.

Adódik a kérdés. Mikortól iskolaérett egy gyermek?

Egy 6-7 éves gyermek sok szempontból nem érett még az iskolakezdésre. Mondhatnám anatómiai szempontból nincs az a gyermek, aki eléggé érett ebben a korban, hiszen a kéztőcsontok fejlődése még tart, sokaknál pedig a kéz dominancia is csak 8-9 éves korra stabilizálódik.

Ha a figyelmet nézzük átlagosan 30 percet képesek egy terjedelemben figyelni, ráadásul szociális értelemben is óriási szakadék van az óvoda, és az iskola rendszere között.

Előfordul, hogy minden kezdeti lelkesedés ellenére az első időszak, a mérhetetlen fáradságról, és az iskolába való beszoktatásról szól majd. Nem ritkák a regressziós visszalépések sem, mint például az éjszakai bepisilések.

Ennek ellenére szerencsére a gyermekek nagyrésze megugorja ezt a lécet, és köszönhetően a felkészült tanító néniknek, szépen hozzászoknak az iskolai folyamatokhoz.

Mik azok a feltételek, amik szerinted segítenek a gyermekeknek, hogy megfeleljenek a hagyományos iskolarendszer követelményeinek?

Az iskolakezdéshez szükséges, hogy bizonyos készségek, képességek automatizáltan működjenek. A mozgásrendszer szempontjából mindenképpen fontos, hogy gyermekünknek a megfelelő izomtónus, a harmonikus mozgásszervezés, és a megfelelően kialakult egyensúlyrendszer biztosítsa az alappilléreket.

Az ehhez társuló jól koncentrálható figyelem, a térbeli orientáció, az irányok ismerete, az oldalak biztonságos megkülönböztetése, a szem-kéz koordináció kialakulása, a megfelelő kézügyesség, a dominanciák alakulása, az alak-háttér megfelelő elkülönítése, a tisztán képzett beszédhangok fogják képezni a tanulás további alapjait. A könnyedén felállított szeriális sorok, és a megfelelő szövegértés pedig a több instrukcióból álló feladatértést fogják segíteni. Bonyolultnak tűnő követelmények ezek, mégis az idegrendszer normál menetű fejlődése során maguktól alakulnak, és automatizálódnak.

Két dolog egyből megragadta a figyelmemet, amit szerintem az olvasók kedvéért tisztázhatnánk. Mit jelent az, hogy automatizáltan működnek, és mik azok a szeriális sorok?

Az automatizált működés során valamit olyan készségszinten űzünk, hogy oda sem kell figyelnünk magára a tevékenységhez szükséges apró mozzanatokra. Erre a legjobb példa az autóvezetés. Azt hiszem mindannyian emlékszünk még arra, hogyan kezdtünk. Szinte minden mozdulatunkat szemmel kontrolláltuk, alig jutott időnk a környezetünk megfigyelésére, az autónk lassan, döcögősen mozgott, sokszor lefulladt, a váltó használatáról már ne is beszéljünk. Az iskolába készülő gyermekeknél legalább ennyi plusz energiát fog elvenni a figyelméből az, ha valami nem megfelelően automatizálódott. Ezeknél a gyermekeknél gyakran felmerül a figyelemzavar problémája.

Szeriális sorok alatt pedig a megfelelő sorrendiség felállítását értjük. Ilyen például, amikor felsoroljuk az év hónapjait januártól az év végéig, vagy a mesében megjelenő próbatételek, szereplők megfelelő sorrendjét adjuk vissza. Ez azért fontos, mert ha a tanító néni azt kéri a gyermekektől, hogy – Nyissátok ki a nagy, zöld könyvet a 10. oldalon, majd színezzétek ki a lap alján található képet! – ezt a szeriális sort bizony  követni, és értelmezni kell egy iskolába készülő gyermeknek.

Mégis mikor kezdjenek iskolát a gyermekeink?

Mindenkit arra bíztatnék, hogy ne csak az iskolaérettséget keresse gyermekében, hanem a testi, lelki, szociális, gondolati érettség egységét az iskolai követelményekkel szemben.

Mit jelent ez pontosan?

Vannak estek amikor a szülők maguk jelzik felém, hogy értik, a szakmai aggályaimat – miszerint gyermekük még nem áll készen az iskolára-, de úgy érzik lurkójukat lelkileg rosszul érintené, ha nem mehetne tovább együtt a társaival. Arra is volt már példa, hogy kaptak néhány jó tippet iskolákról, tanító nénikről, így a lehetőség úgymond „kihagyhatatlannak” tűnt számukra.

Ellenkező példák is akadnak bőven. Sok szülő még óvodában tartaná az amúgy mindenki által okosnak, iskolaérettnek ítélt gyermeket, és senki nem érti meg, hogy miért bizonytalanok az iskolakezdéssel kapcsolatban.

Nehéz döntések ezek, és valóban sokkal több oldalról kell megközelíteni ezt a kérdést, mint pusztán a száraz tényeket mérlegelni. Személy szerint nem vagyok híve sem a rábeszélésnek, sem a lebeszélésnek, annál inkább az őszinteségnek, és az elfogadásnak. Ha úgy érzem, hogy egy gyermeknek még nem szabadna iskolába mennie, de a szülő mindenképpen szeretné, akkor a terápia folytatását javaslom az iskolakezdéssel párhuzamosan. Emellett megfontolásra bocsátom az alternatív iskolák lehetőségeit is.

Mi is ez a terápia, amit az előbb említettél?   Mi történik a terápia során, kikkel, és hogyan foglalkozol?

Az alapozó terápia összetettsége, és az idegrendszerre gyakorolt hatása fogott leginkább, amikor először hallottam róla. Terápián iskolaéretlenségi jeleket mutató nagycsoportos óvodások, vagy az iskolában nehezen teljesítő gyermekek vesznek részt. A korosztály igazán széles 5 éves kortól 16 éves korig bárki jelentkezhet egy előzetes felmérésre, ahol eldől, hogy valóban az alapozó terápiára van-e szüksége.

A foglalkozások során egészen a csecsemőkori alapoktól indulva, azokat folyamatosan érintve haladunk tovább az egyre bonyolultabb mozgássorok, és kognitív funkciók összekapcsolásához. Rendkívül komplex módon jelennek a központi idegrendszert provokáló mozgássorok, így az agynak újra lehetősége lesz „áthuzalozni” azokat az idegrendszeri kapcsolatokat, amik nem megfelelően alakultak az idegrendszeri érési folyamatok során.

Természetesen azoknak a szülőknek könnyebb dolga van, akik már korábban szakemberhez fordultak. Mi a helyzet azokkal, akik bizonytalanok az iskolaéretlenséggel kapcsolatban? Mire figyeljenek oda?

Bizony sok gyermek kiválóan kompenzál, és szépen átsiklik a rendszer szűrőin. Ők  az első osztályban már döcögősek, második osztályra egyértelmű jeleket mutatnak, extrém esetben harmadik osztályig is bírják. Ám ekkora kipukkad az a bizonyos levegővel teli lufi, és hirtelen romlani kezdenek a jegyek. Eddig bírták, de már annyira felgyorsult a tanulás tempója, hogy képtelenek tovább kompenzálni. Ezért érdemes már egész kicsi korban odafigyelni bizonyos jelekre. Ilyenek például:

• a megkésett mozgásfejlődés, kimaradt, átugrott mozgásfejlődési állomások,
• ha a gyermek nem tud, és nem is szeret hintázni,
• gyakran elesik, mozgáskoordinációja feltűnően eltér a korabeli gyermekekétől,
• esetleg nem tanult meg 6 éves korára biciklizni,
• ha rendszeresen hárítja a grafomotoros tevékenységeket, nem szeret színezni, rajzolni,
• sűrűn váltogatja a kezét a színezésnél, rajzolásnál a középvonaltól átveszi a másik kezébe, és úgy folytatja,
• ha nem tud egyhelyben megülni, és hosszabb ideig egy tevékenységre koncentrálni,
• az egyszerűbb kirakós elemeit nem tudja összeilleszteni,
• nem boldogul az irányokkal, a térbeliséggel, jobb/bal oldalt téveszti,
• amikor több beszédhang is hibásan rögzült, vagy beszédértési problémák figyelhetőek meg.

Talán ezek a legfigyelemfelkeltőbb esetek, de természetesen ennél még sokkal színesebb a paletta. Ezért összességében azt szoktam tanácsolni, ha valami zavaró a gyermek mozgás-, és beszédfejlődésében, a viselkedésében, esetleg a pedagógusoktól érkezett erre vonatkozó visszajelzés, akkor érdemes még időben a megfelelő szakemberhez fordulnunk.

Interjú, Baráth András tollából