Hasznosak-e a járást segítő gépek, babykompok?

Mindenki által nagyon várt pillanat az első lépések megtétele. Hiszen babánk már mindent tud, stabilan áll, lassan elérkezik az első szülinapja. Mit is vegyünk neki, aminek mindenki örül, csörög-zörög, és még hasznos is?

Az első szülinapi ajándékok egyike a járást segítő zebrás, zsiráfos, csodajárató gépek, amik az önálló járást hivatottak beindítani. Kérdés – ami korábban a közvetlen környezetemből is gyakran érkezett hozzám-, hogy valóban szükségünk van-e rá?

Alapjában véve azokat, amiket előrefelé lehet tolni, bizonyos helyzetekben indokoltnak találom a használatát, de nem mindegy, hogy mikor kerülnek a picurkák kezébe. Kifejezetten károsnak gondolom viszont a gyermeket becsatolva, félig ülve-állva, lábujjakon hegyezve, „utaztatva” járni tanító „babykompokat”. Ahhoz, hogy megérthessük a járást segítők megfelelő használatát, szeretném, ha tisztán látnánk a járás alakulásának folyamatát.

Miután a csemeténk felállt, és jól megerősödött, észrevesszük, hogy a kanapénál, asztalnál oldalazás lesz az egyik legkedveltebb tevékenysége. Bizony, így kezdődik a járás, és ezt az okos babáink tudják.  Nem előrefelé indulunk, hanem oldalra, ami felkészíti az összes járásban résztvevő izomcsoportot, a hamarosan következő nagy terhelésre. (Érdekességként említem, hogy a futók egyik kedvenc „futó iskola” gyakorlata az oldalazó galoppozás, vagy az oldalazó, keresztlépések. Nem véletlenül. ?)

Személy szerint én azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy a járás segítőt, ne engedjük az eredeti funkciója szerint használni, amíg a baba nem oldalazott mindkét irányba sok-sok héten keresztül. A játékos részét, feltérdelve, állva, ülve felfedezheti a babucink, de járni ne kezdjen el vele

Az egészséges járásfejlődés következő lépése, amikor már egyszer-kétszer megpróbál átkapaszkodni más bútorokhoz, esetleg folyosón a falnál támaszkodva kezd haladni. Ha igazán felbátorodik, néha még a támaszt is elengedi, majd boldogan megtapsolva önmagát megáll.

Akkor miért nem indul be az önálló járás? Miért ül le picurkánk egy-két lépés után?

Jogos a kérdés, de az önálló járás nem csak a mozgásrendszert érintő folyamat. Bizony a lelki folyamatok, a pszichés elengedés legalább annyira fontos ebben az esetben. Ezt nehezítheti egy esetleges rossz tapasztalat, amikor egy fájdalmas elesésen már túl van a baba.

Néhány gyermek könnyen átlendíthető a „két fakanalat a kézbe” trükkel, vagyis amikor anya nyújtja a mindkét kezet lefoglaló, érdekes tárgyat. Az igazán huncutok viszont gyorsan átlátnak a szitán, így ebben az esetben segíthetnek járást segítő gépek. Természetesen ilyenkor is a nem fékezhető, tovább gördülő verziókat szeretem, mert így picurkánknak továbbra is figyelmesen koordinálnia kell önmagát.

Szerencsésebb használni ezeket az eszközöket még olyan esetekben is, amikor a babánk folyamatosan kézen vezetve szeretne járni. Ilyenkor ugyanis a szülő számára legalkalmasabb pozíció, a hátulról vezetve járatás, amikor a pici karjait magasba emelve haladnak együtt előrefelé. Ez nekünk, szülőknek kényelmes, de gyermekünknek ad egy hamis biztonságérzetet miszerint, ha hátra dől mindig megtámasztja valaki. Ez a későbbi elesés tanulást nehezítheti -ugyanis előre, mindkét kezet letámasztva célszerű az eséseket kivédenünk- továbbá, a gyermek testsúlyának statikai elhelyezése sem lesz megfelelő ezzel a segítséggel. Így az önálló járás tanulása nem gyorsul, hanem inkább lassul.

Hogy mikortól számít megkésettnek a járás? Ha babánk minden biztatásunk és erőfeszítésünk ellenére sem indul útjára, érdemes legkésőbb a 14. hónap körül jelezni ezt szakember felé. (Természetesen koraszülöttség esetén a korrigált kort vegyünk figyelembe.) A betöltött 15. hónaptól viszont már megkésettnek számít az önálló járás beindulása, így legkésőbb ekkor szükség van egy szakember segítségére az első lépések beindításához.