Mikor forduljunk szakemberhez?

Valószínűleg sokunkkal előfordult már, hogy csodálva néztük a játszótéren, a szomszéd gyermek fantasztikus produkcióját, esetleg hallottuk hírét, hogy mennyi mindent tud már. Ez az első igazi csapda, amibe szülőként könnyedén beleeshetünk. Ezért fontos, hogy gyorsan átgondoljunk néhány kihagyhatatlan szemponton, mielőtt csalódott összehasonlításba kezdünk.

Elsődleges támpont a gyermekek pontos életkora.  Az első hónapokban, az első 2-3 életévben akár pár hét/hónap is számottevő különbséget jelent csemetéink között. Ez különösen igaz, ha koraszülöttségről van szó. Ilyenkor ne felejtsük el, hogy a biológiai születési kor helyett, az ún. korrigált kort – a szülés eredeti kiírt dátumát, amikorra meg kellett volna születnie a babának – kell figyelembe vennünk. Fontos, ha bármilyen szakemberhez fordulunk ezt külön megemlítsük, vagy az anamnézis lapon feltüntessük.

A másik szempont annak mérlegelése, hogy valóban pozitív jelenségről van-e szó. Ilyen például, amikor az anyukák arról számolnak be, hogy a kéthetes újszülöttük rendszeresen átfordul a hasáról hátára. Természetesen előfordulhat, hogy a buksijuk – mint a testarányhoz mérten jelentős „tőkesúly” átbillenti a babát – de a rendszeresség, illetve a mindig egy irányba átfordulás ebben a korai időszakban gyanús lehet. Érdemes szakemberhez fordulni hátha például a túl feszes nyaki izomzat okozza ezt.

A harmadik, egyben jelentősen fejlődést gyorsító, ezáltal különbséget okozó tényező lehet a nagy tesó. Bizony, azok a fantasztikus tükörneuronok folyamatosan munkában állnak az egészen piciknél is, akik csodálattal figyelik a nagyobbat, ezáltal gyorsabban jutnak el a következő fejlődési fázishoz.

Fontos tudnunk, hogy a mozgás az idegrendszer bonyolult, komplex működésének az eredménye. A kisbaba mozgásának megfigyelésével az idegrendszer működéséről, annak fejlődési menetéről kapunk átfogó képet.

Természetesen a babáink nem olvassák a fejlődéssel kapcsolatos neurológiai szakkönyveket, így előfordulhat, hogy más-más szakaszokban teljesítik a mozgás- és beszédfejlődés egy-egy mérföldkövét. Amire mégis figyeljünk, ha már rögtön az első hetekben/hónapokban észlelhető egy kis csúszás, akkor jelezzük ezt a védőnő, esetleg gyermekorvos felé, mert az első időszakban történt elmaradás hat a későbbi, erre ráépülő szakaszok fejlődésére is.

A mozgás által tapasztalatokat szerez a babánk, és ezekből rengeteget tanul, ok-okozati viszonyokat tudatosít kellemes, vagy akár kellemetlen zajos, hangos, sokszor fájdalmas eseményekkel. Az érzékszervek, és ha ezen túl még a bőrön keresztül felvett ingereket is említem, olyan óriási szerepet játszanak az első életévben, aminek hiánya pótolhatatlan. Ezáltal az ilyen természetes módon megélt tanulási folyamatok kimaradása, elhanyagolása szintén hat az idegrendszerre.

De mégis mikor forduljunk szakemberhez? Meddig, és mire várjunk?

Egy elhúzódó, bármi miatt problémás szülés, már önmagában lehet egy gyanújel, ami miatt jobban figyeljünk a picire. Ha ez még lassú ütemű fejlődéssel társul, akkor érdemes utána járni, hogy ezt valóban mi okozza. Újszülöttek esetében azt szoktam tanácsolni, ha valami aggasztó, fura, az ismerősök közül bárki jelzett már felénk, akkor nem érdemes várni. Igazából nincs is mire, hiszen gyermekünknek az első életévben „rengeteg dolga van a fejlődéssel”. A korai fejlesztésnek pedig pont az a célja, hogy időben tegyük meg az első beindító lépéseket. Ha ezt halasztjuk, akkor a normál menetű mozgásfejlődés, és a lassú lefolyású mozgásfejlődés, mint a nyitott olló két szára úgy fognak egyre jobban eltávolodni egymástól.

Bizonyos esetekben viszont jobb, ha több nézőpontból vesszük figyelembe az adott kérdést. Például, ha két év körüli gyermekünk még nem beszél, csak egy-egy szót mond, ellenben mindent ért, és a mozgásfejlődése is tökéletesen, időben áthaladt az összes állomáson. Esetleg van még a közelben egy folyton csivitelő nagy testvér, akkor nyugodtan várhatunk még fél évet a beszéd indulásával. Ám, ha ezen idő alatt sincs folyamatos, és jelentős változás, akkor elérkezett az idő, hogy felkeressünk egy szakembert. Összességében azt szoktam tanácsolni, ha valami zavaró a gyermek mozgás-, és beszédfejlődésében, a viselkedésében, esetleg a nagyszülőktől/pedagógusoktól érkezett erre vonatkozó jószándékú visszajelzés, akkor érdemes irányítottan a megfelelő szakemberhez fordulnunk.