-
Probléma, kontra “JelenLÉT”
A hozzám fordulók zöme, izgalommal várja az első találkozást. A “felmérést”, a “vizsgálatot”, vagy nevezzük ezt bárhogy. Mindenki izgul. A gyermek meg van szeppenve, hogy mi fog történni, a szülő pedig feszült figyelemmel várja, hogy mit mondok a végén. Hol van az elakadás? Mi a probléma okozója? Tökéletes csemetéje miért küzd az iskolában? Ami nagyon fontos, hogy alapozó terápiára, és vizsgálatra tündéri, kedves, aranyos, okos, ép intellektusú gyermekek jelentkeznek zömében. Mégis valami furcsa mód, az idegrendszerük jelez, hogy segítségre van szüksége. Sokszor ezen gyermekek a kitartó szorgalmuknak, fegyelmezettségüknek, akarásuknak köszönhetően a legjobb tanulók közé tartoznak, de jegyeik óhatatlanul romlani kezdenek a fokozatosan növekvő terhek alatt. Így hát elérkezik a vizsgálat…
-
Miért nincs megfelelő fejlesztés (fejlődés) heti egyszer?
„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond…” Ó, hogy mennyiszer hallja ezt az ember, közvetlenül az első picurka megszületése után. Persze ez elsőre hihetetlen, hiszen nincs is gond, se kicsi, se nagy, csak az elképesztő fáradtság, a nyúzottság, a „napirendetlenség”, az érzelmi hullámok, a sok pelenkázás, az eszik-nem eszik, alszik-nem alszik, megfázik-nem fázik, és még trillió hasonló kérdések sora. Aztán a picurka cseperedik, mindenki belerázódik, jön az ovi, eltelik három év. Menjen, vagy maradjon(?) még egy évet az oviban, majd kipotyognak a fogak, jön a suli, és egyszer csak beindul a „NAGYGONDOS gyermekes” gépezet. Kiderül drága csemeténkről, hogy nem figyel, nem érdekli, ellenáll, nem jól olvas, gondok vannak az…