Haszontalan játék, vagy haszontalan játékok?

Haszontalan játék? Hallottunk már róluk, a boltok polcairól százával csillognak, villognak, zenélnek felénk és hirdetik, hogy most azonnal vegyük meg őket, mert nélkülük lehetetlen lenne gyermekünk egészséges fejlődése. Minden játék “fejlesztő” hatású, és ellenállhatatlan dolgokban válik ügyesebbé gyönyörűségünk amit, rendes szülőként bizony ki nem hagynánk. 😉

Félelmetes üzletlánc épült gyermekeinkre, és ezzel együtt a kényelmes rezegtető, mindenféle (korban és pozícióban) ültető, kerekeken gördülő, távirányítóval vezethető, gyermekeink részéről gyakorlatilag minimális aktivitást igénylő készülékre.

Na de mi is a játék fogalma? Rengeteg meghatározással találkozhatunk. Számomra például a játék szó jelölhet egy tevékenységet, egy tárgyat, de beszélhetünk a képzelet játékáról, vagy a színészek játékáról is. Gyermeki tevékenység esetén pedig, egy önfeledt, szabadon választott tevékenységre gondolok, melynek célja az örömszerzés, a környezet felfedezése, és ok- okozati összefüggéseinek megértése, egyúttal a tanulás egyik legkönnyedebb lehetősége. Számomra minden esetben kihagyhatatlan része a minőségi aktivitás, vagyis a fizikai, vagy később akár a kognitív értelemben vett “mozgás/megmozgatás”. 🙂

Természetesen a játéktevékenység az életkor előrehaladtával, különféle ütemezésben alakul ki csemeténkben (1. gyakorló, funkció játék, 2. szerepjáték, 3. építő, alkotó játékok, 4. szabályjátékok), és akárcsak a mozgásfejlődés állomásainál itt sem nevezhetünk meg felesleges, vagy fontosabb állomást. A teljesség csakis a sok “apró részlet” összességével alakulhat ki.

A játék, játékosság tehát elvitathatatlan része a mozgásfejlődésnek. Szinte kéz a kézben járnak az érdeklődést felkeltő, motiváló, játékos helyzetek, amelyek ugrásszerű változásokat idéznek elő az izomerő, az akaratlagos mozgások és a koordináció (és még hosszasan sorolhatnám) terén.

Az alapozó terápiában minden alkalmunk szerves része a játék, a játékosság. Ezen kívül időnként eljön az a (NAGY)nap, amikor “csak játék” van a foglalkozáson. A gyerekek persze kitörő örömmel, ujjongva üdvözítik ezt a hírt, mit sem sejtve a rájuk váró elképesztően sok feladatról, amit észrevétlenül hajtanak végre. 🙂 Bátran állíthatom, hogy ezek a foglalkozások a legnehezebb napok egyike, amikor az addigi elért eredményeket, számtalan játékos formában ellenőrzöm.

Hogy milyen a jó “játék foglalkozás”? Mikor valósul meg a cél?

Természetesen ebben az esetben is célszerű, ha a maximális, minőségi aktivitás, és az egyszerűségben a nagyszerűség elve érvényesül elsősorban. A játék menetének fokozatossága, a tiszta, érthető szabályok, a megszokott, begyakorlott mozgásformák beépítése, elengedhetetlen része ezeknek a foglalkozásoknak. Az eredmény pedig nem marad el. Kipirult arcok, hangos kacajok, “heves viták” :-), izzadt, szomjas, majd végül fáradt gyermekek. 🙂 Akik, ha lehetne csak “még egy utolsót”, “még egyszer”, újra és újra, erőn felül kihozzák magukból a lehető legtöbbet. 🙂

.